Könyvmolyok problémái - Idióta megjegyzések

11:02:00

 Nap mint nap kapok borzasztó tolakodó megjegyzéseket a könymolyságomra  a körülöttem lévőktől. Gondoltam listába szedem őket, a válaszaimmal együtt, hátha nektek is ismerősek.

''Minek költesz annyit pár papírlapra?''
 Mert megtehetem, mert el akarom olvasni, mert érdekel, mert fejlődni akarok, mert semmi közöd hozzá.



''Olyan zárkózott vagy, biztos a sok olvasás miatt''
 Ezzel az a legnagyobb baj, hogy elég extrovertált típus vagyok, ami azt jelenti, hogy szeretek emberek között lenni, szóval még csak a valóság közelében sem jár a mondandód, látszik mennyire ismersz.

''Ez csak fikció, nincs semmi igazság alapja''
 Mert a Középsuli tele van valósággal.



''Mikor akarod abbahagyni ennek a sok hülyeségnek az olvasását''
 Nos, számításaim szerint, a Föld megsemmisülése után, abbahagyom, bár ki tudja, sosem voltam jó matekból.

''Nem tűnsz okosabbnak csak mert sokat olvasol''
 Te viszont hülyébbnek tűnsz a lepcses szád miatt!



''Miért nem töltöd le a könyveket az internetről, nem egyszerűbb?
 Mert imádom, hogy a magaménak tudhatom, hogy a kezemben tarthatom, hogy érzem a sajátos illatát, hogy megtudom ölelni, és főleg, mert lopni csúnya dolog.


Forrás: 

Pixabay
Ennyi lett volna ez a bejegyzés, remélem tetszett, ha igen jelezzétek egy lájkkal, kommenttel, és fel is lehet iratkozni, nehogy lemaradjatok az írásaimról. 

Ti is megkapjátok ezeket a megjegyzéseket? Ha igen, mit reagáltok, illetve ezeken kívül még mikkel próbáltak beoltani titeket?  

You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Szia!
    Én szerencsés helyzetben vagyok: a barátaim/ismerőseim ahelyett, hogy csesztetnének ezekkel a dolgokkal, egyszerűen úgy kezelnek, mint valami fura lényt, aki élvezetét leli az olvasásban, de mivel ez aranyos meg amolyan gyermeki örömet okoz nekem, nem csesztetnek érte. Oké, az, hogy szerencsés vagyok, nem biztos, hogy igaz. Mindenki hülyének néz, ha véletlenül megemlítem, hogy a stílusa milyen szép egy-egy könyvnek, és hogy már azért is megéri elolvasni. És elég furák azok a tolakodó kérdések is, mint pl. hány könyvet olvasol el egy héten? És te azt egy ültő helyedben? Leülsz és akkor csak olvasol? Hogy bírod ki? És nem unod őket? És mindre emlékszel? Komolyan, úgy kezelnek, mint valami csodabogarat. (Már aki.) A szüleimtől szoktam megkapni, hogy: Minek neked még egy könyv, ha egyszer még el sem olvastad azokat, amik itthon vannak? És amúgy is, miért nem bulira költöd a pénzt? Fiatal vagy, most szórakozz, ne csak olvass! stb. Na, ezzel ki tudnak kergetni a világból: ha bulizni szeretnék, akkor majd megyek, ha társaságra vágyom, felhívok valakit, ha elunom az olvasást, akkor majd becsukom a könyvet, leteszem, és csinálok valami mást. Ennyi. Általában nem szoktam visszaszólni az ilyenekre, csak annyit válaszolok, hogy majd úgyis kiolvasom mindet. Az ismerőseim frappáns kérdéseire általában úgy reagálok, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mert számomra nem szokatlan az, hogy egy délután alatt végzek egy 300 oldalas regénnyel... Ha nagyon kíváncsiak, akkor igyekszem az általuk áhított választ adni, csak hogy leszálljanak rólam. Vaaagy... elkezdem őket olyan kérdésekkel bombázni, mint: És ti hogyan bírtok órákon át hangos zene mellett, emberekhez préselődve jól érezni magatokat? Titeket nem fáraszt el az a sok tévénézés? Komolyan, ti sose fáradtok bele az állandó chatelésbe? Ne, ne már, hogy titeket lekötnek a sminkes tutorial videók órákon át! Ilyenkor általában húzkodják a vállukat, és inkább megállapodunk abban, hogy nem piszkáljuk egymást.
    Üdv: Kriszti :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bahhh, utálom ezeket a kérdéseket, én visszaszólok, ezzel jelezve, hogy nem értékelem a kérdést. Úgy csinálnak néhányan mintha mi nem emberek lennénk, pedig azok vagyunk, nekünk is van életünk az olvasáson kívül, nekünk ez olyan mint egy hobbi.

      Törlés

Follow by Email

Előfizetés